Mikor felébredtem, mindenki még aludt, és még mindig sötét volt. Mondjuk tökéletesen láttam a sötétben is. óvatosan felálltam, úgy, hogy senki se ébredjen fel, de azért Vatrax felébredt, ezért jeleztem neki, hogy maradjon. Elsétáltam, egy nem messze lévő, négy méter magas sziklára, és leültem török ülésbe, majd a távolba néztem. Beszippantottam a tenger édes illatát. A természet friss, és üde volt. Nem csodálom, hogy a legtöbb sárkány ezt a helyet választja pihenő helyül, hisz olyannyira ki voltam pihenve, hogy akár két napig is bírnám alvás nélkül. Lehunytam a szemem, és elkezdtem gondolkodni. Sok minden történt az utóbbi napokban. Majd kis idő múlva megéreztem a Tate-nek nevezett éjfúria szagát.
-Válaszokért jöttél?-Kérdeztem halkan.
-Igen. Például kezdhetnéd azzal, hogy mi vagy te?-Felelte mogorván, és szintén halkan.
-Ember, és mégsem az, valamint sárkány, és ismételten mégsem az. Mondhatni köztes lény.
-Démon vagy?-Kérdezte, továbbra is barátság talanul méregetve.
-Nem.-Válaszoltam nyugodtan.-Eleinte, ember voltam. Egy éves koromban talált rám egy nőstény éjfúria, és felnevelt. Időközben kaptam a mostani képességeimet. Jázmin, ennek az éjfúriának a lánya.
-És akkor, miért harcoltatok?
-Gyakoroltunk.
-Értem.-Mondta, már sokkal barátságosabban.
-Tudod, sok mindent megéltem már, az évek alatt. Mondjuk még fiatal vagyok, nagyon sok dolgot láttam.
-Például?
-Jázminnal egyszer-kétszer voltunk már élet veszélyes helyzetben. Voltak vitáink, de sokszor kibékültünk. Voltak már hullám völgyeink, de a problémákat hamar tisztáztuk. Egy valamit viszont tudok.-Kezdtem ,és kinyitva a szemem, a távolba révedtem.-Azt, hogy az eddig eltelt idő során, megerősödött a kapcsolatunk.
-Igen, azt látom.-Mondta szem forgatva.
-Nah, én megyek, repülök egyet.-Álltam fel, majd átváltoztam, és felrepültem. Kicsit körbe néztem a szigeten, majd visszatértem a tábor helyünkre, a többiek meg még mindig húzták a ló bőrt. Észrevettem, ahogy Tate halakat gyűjt össze titokban Nyesi elé, de azért sunyiban elvett egyet, majd megette. Mikor észrevett, én csak mindent tudón vigyorogtam, majd halkan sok szerencsét kívántam. Vatrax időközben eltűnt, gondolom hazament. Odamentem Jázmin fejéhez, és nekinyomtam az orrom az övéhez, mire hirtelen megnyalta, és elmosolyodott. Halkan felnevettem, majd neki dörgölőztem a fejének. Visszaváltoztam, és megsimogattam, mire felkelt, és megnyalta megint az arcom, majd megrázta magát. Már pirkadt, és lassan mindenki felkelt. Nyesi felé néztem, aki igen különös arc kifejezéssel nézte a halat, majd a sunyin rásandító Tatere nézett, aki rögtön elkapta a tekintetét. Ezután nyesi nekikezdett a halnak, a szája szélén pedig egy apró mosolyt láttam. Mikor Tate felém nézett, bólintottam egy jelzés képpen, majd mielőtt felnyergeltem volna Jázmint, felrepült. Tudtam mit akar, ezért elmosolyodtam, majd átváltozva követtem a példáját. Becsapódtunk néhányszor a tengerbe, majd mikor megteltünk, visszamentünk a többiekhez. Visszaváltoztam, és felnyergeltem. Felszálltam rá, és elindultunk. Éreztem, hogy Auróra szaga egyre erősebb.
-Azt hiszem még a mai nap megtaláljuk őket.-Szóltam oda mindenkinek. Út közben mindenki beszélgetett.
*Emlékszel John, hogy milyen nap közeledik?*Kérdezte hirtelen Jázmin, mire zavart képet vágtam. Nem teljesen értettem, és mikor még mindig nem ugrott be, felnevetett.*Hát a születés napod!*Mondta, mire beugrott.
*Áhhááá! Na, már is kíváncsi vagyok. Vajon, mi lesz tőled az ajándékom?*Néztem a szemébe, amikor kicsit hátrafordult, és egy hatalmas sárkány vigyort vágott. Komolyan. Hatalmas volt.
*Azt majd meglátod.*Mondta sejtelmesen, és kuncogni kezdett. Gyanakodva méregettem, majd megpaskoltam a nyakát, és felálltam a nyeregben. Kicsit kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd felkészültem arra, hogy leugorjak a hátáról. Leugortam, és zuhanás közben átváltoztam, majd Jázmin mellé repültem, és ránéztem. Örömteli volt az arca, mint mindig. m mostanában valami felettébb izgathatja, mert nagyon sokszor mosolyog, és sokszor kuncog, amikor velem beszél. Kezd egy kicsit gyanús lenni, és az utóbbi időben egy kicsivel többet is eszik, de meg sem látszik rajta! Érdeklődve mentem kicsit beljebb a gondolataiba, de egy részét elzárta, és még nagyobb mosolyra húzta a száját. Játékosan neki repültem, mire felnevetett, majd a szárnyával kicsit megpaskolt. Közben éreztük, hogy már közel vagyunk, mert mind annyian kezdtünk izgatottak lenni. Jázmin fölé szálltam, és visszaváltoztam. Észrevettünk egy szigetet, amin volt egy vulkán, melyen látszott, hogy nemrég törhetett ki. Elrepültünk a sziget felett, de megszűnt a szag. Hátranéztem, és mindenki arcán ugyan azt láttam. Megdöbbenést, aggódást, de legfőképp félelmet.
-Szálljunk le!-Mondtam mindenkinek, mire ereszkedni kezdtünk. Még le sem szálltunk, amikor megéreztem egy enyhe vér szagot. Sárkány vér. De, nem akármelyiké. Aurórájé.
-Szóródjunk szét! Bárki, bármit talál, lőjön egyet az égbe.-Adtam ki a parancsot, de a többiek meg sem várták, rögtön elindultak. Jázminnal északnak vettük az irányt. Fél óra múlva, láttunk egy jelzést, mire rögtön felszálltunk. Hamar odaértünk, és láttuk Star-t. Szét tört fa darabok, és indák voltak. És erősen érezni lehetett a szagukat. Kb, hat órája járhattak itt. Megérkeztek a többiek, és elindultunk a szag után. Fél úton viszont megéreztünk, nem kevés fürge fullánknak a szagát.
-Lehet, hogy ez gond?-Kérdezte Szikra.
-Lehet, habár ok nélkül nem szoktak támadni.-Mondtam vissza sárkányul, direkt úgy, hogy ne értsék, csak a sárkányok. -Menjünk!-Mondtam, és futni kezdtek a sárkányaink. Észre vettem egyet a fürge fullánkok közül. Valószínűleg észre vehetett minket, mert rögtön szólt néhány társának, és pár perc múlva vagy harmincan körbe vettek. Köztük észrevettem a vezérüket, ahogy előlép.
-Kik vagytok, és mit akartok?-Kérdezte a sárkányok nyelvén.
-Én John vagyok. Ő Jázmin. A többieket pedig később bemutatom. Két sárkányt keresünk. Egy szörnyennagy rémséget, és egy....
-Világ rémét? Mi dolgotok van velük?-Kérdezte barátságtalanul méregetve, mire Csonti hangosan felmordult, és mondott volna valamit, de a következő pillanatban észrevettük, a két jó madarat.
-Srácok!-Hallottuk Au boldog hangját, majd Karommal együtt rohanni kezdtek felénk.
-Te, jó ég! Mi történt veled?!-Mondtuk, mikor előttünk voltak, de a leghangosabb az Dani volt. Au, óvatosan Dani felé nézett akin látszott mennyire elborzadt, és feldúlt volt. Én is ránéztem Danira, és mikor rám sandított, kicsit megcsóváltam a fejem, mire kicsit lenyugodott, majd odarohant Auhoz, és megölelte.
- Soha többé, ne tűnj így el, érted? - suttogta neki. Leszálltam, és én is odamentem hozzá, hogy alaposan megnézzem a sebeit. Eléggé durvák voltak, főképp a törött szárnya. Óvatosan megérintettem, mire hangosan felszisszent, majd abbahagytam. Ránéztem Karomra. Neki nem voltak komolyabb sérülései, de azért azokat is be kéne gyógyítani.
-Karom, Auróra. Maradjatok a helyeteken, és ne csináljatok semmit.-Mondtam, majd mindenkivel megosztottam a gondolatom. Mindenki hátrébb ment, velem együtt, majd bólintottam Jázminnak, aki rögtön felrepült. Mikor eléggé magasan volt, zuhanni kezdett. A két sérült sárkányra néztem, a szemükben pedig egy kicsi félelmet láttam, de nem rohantak el. Jázmin elkezdett gázt gyűjteni, majd mikor elég közel volt, kilőtt egy plazma bombát, ami egyenesen Karom, és Auróra között csapódott be. Kicsit elvesztek szem elől, majd mikor mindenkinek kitisztult a látásunk, megláttuk az eredményt.
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Begyógyultak a sebeik, és makk egészségesek voltak. A pikkelyeik is sértetlenek voltak, és Au szárnya is meggyógyult. Mindenki ujjongani kezdett, és az emberekkel az élen, hozzájuk rohantak. Utánuk jöttek a sárkányok, és ők is ujjongva üdvözölték egymást. Jázmin leszállt mellettem, én pedig megvakartam az állkapcsa alatti részt, mire dorombolni kezdett.
Végül, mind össze ölelkeztünk, majd Au-ék megköszönték a segítséget, és mind felszálltunk. Út közben megbeszéltük a fontosabb dolgokat, és elbeszélgettünk arról, ami a családi össze jövetelen volt. Igazán meglepődtem azon, ahogy viselkedett az a Tűzagyar, vagy ki. De még jobban meglepődtem a testvérei reakcióján, hogy még meg sem hallgatták. De nem igen tudtam a dolgokat hova tenni, ezért csak hallgattam tovább Au beszámolóját. Este felé, leszálltunk ugyan azon a szigeten, ahol oda felé pihentünk le. Ezúttal (miután én sikeresen megvicceltem őket) nem meséltek rém történeteket, hanem hamar lenyergelték a sárkányokat, majd lepihentek,és beszélgetni kezdtek.
- Na, takarodó! - kiáltotta el magát egyszer csak Nyesi gazdája egy perc múlva.
- Úgy van nyápicok! Aludni, mert különben leesünk a nyeregből! Én majdnem kiestem! - nevetett Csonti gazdája.Utólag, mielőtt elaludtam volna, láttam ahogy Tate odamegy Nyesihez. Ha egyszer Nyesi nem habarodik bele Tatebe, én megeszek egy vörös angolnát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése