17.Fejezet:Szeretném megérteni a sárkányokat.

Már egy órája repültünk, követve Auróra szagát, amikor eszembe jutott, hogy azt sem tudom, miért mentek el.
-Starfire, nem tudod, hogy mi történt? Mármint, hogy miért mentek el?-Fordultam Starfirehöz.
-Hívj csak Star-nak. Igazából nem tudok mindent. Éppen családi össze jövetelen volt, és repülés közben vettül őt észre. Mikor odamentünk hozzájuk, megengedték, hogy mi is csatlakozzunk. Fél óra múlva viszont, nem tudjuk miért, Auróra felpofozta a "testvérének" a férjét. Erre mindenki, kivéve mi, elkezdték szidni, mind őt, mind a Hibbbantiakat. Aztán el akart menni, és mikor látta, hogy nem megyünk vele, sírva repült el. Még soha nem láttam őt ennyire zaklatottnak. Megkérdeztük Karmot, hogy mi történt, de nem válaszolt, hanem utána ment. Ezután mi is visszamentünk, de előbb elkísértük Au családját a Thor sziklára. Ott letelepedtek, és azt mondták, hogy maradnak egy kicsit. Lényegében ennyi.
-Értem. Köszönöm.-Válaszoltam elgondolkodva.
-John?-Szólalt meg váratlanul Dani.
-Igen?-Néztem rá.
-Mond, nincs valami mód arra, hogy jobban megértsem Aurórát?-Kérdezte szomorúan, és láttam rajta, hogy aggódik.
-De. De, van. De sok gyakorlást igényel....-Kezdtem.
-Kérlek taníts meg rá!-Vágott a szavamba.
-Rendben. Segítek neked.-Mosolyodtam el.-Pontosabban. Segítünk. Simogattam meg Jázmin fejét.
-És, hol kezdjük?-Kérdezte felbuzdulva.
-Először is. Sok módja van annak, hogy megértsd a sárkányokat. Vannak nagyon nehezek, de vannak nagyon könnyűek is. Nagyon nehéz például, a sárkányok nyelve. Én is kilenc évig tanultam.
-Olyan sokáig tart?-Szontyolodott el.
-Légy szíves, ne vágj a szavamba, nem fejeztem be. A könnyebb mód, az a mentális kapcsolat. Gondolatban veszed fel a kapcsolatot azzal a sárkánnyal, akivel beszélni akarsz. A megtanulása elég nehéz, de ha odafigyelsz, csak pár óra az egész. Azután a kapcsolat felvétele elég nehéz, de ha jól megtanultad, bármikor képes leszel felvenni vele a kapcsolatot. Melyiket választod?-Kérdeztem elgondolkozva.
-Legyen a mentális.
-Biztos?-Kérdeztem.
-Biztos.-Válaszolta elszánt arccal. Ezután elkezdtem tanítani. Először azt tanítottam meg, hogy hogyan koncentráljon. Igazán jól csinálta, és nagyon erős kisugárzást éreztem benne. Ekkora erejű kisugárzást még sosem éreztem, még Jázminban sem. Pedig meg kell hagyni, Jázminnak nem kicsi ereje van. Mikor végignéztem a csapaton, észrevettem, hogy Nyesi, a lovasával együtt eltűnt.
-Nyesi hol van?-Kérdeztem Csontitól.
-Nem tudom.-Nézett körbe. Megyek, megkeresem.-Mondta, mire bólintottam.
-Mi a...-Kiáltott fel a lovasa, mikor megfordultak. Ezután visszafordultam Danihoz.
-Rendben. Elég jól koncentrálsz. Ezt hamar megtanultad. Most jöjjön a gondolataid kivetítése. Erősen koncentrálj, és képzelt el, hogy valami összeköt minket. Majd próbálj meg gondolatban mondani valamit, nekem.-Adtam ki az instrukciókat.
-Rendben.-Válaszolt, és elkezdett koncentrálni. Éreztem, hogy próbálja felvenni velem a kapcsolatot. Gondoltam kicsit megnehezítem a dolgát, ezért elzártam az elmém. Viszont hirtelen áttörte a védelmem, én pedig elájultam.

***

Mikor magamhoz tértem, még mindig Jázmin hátán voltam. A többiek, kivéve Jázmin, (ő tudta, hogy nincs semmi bajom.) nagyon aggódtak.
-S..sa...sajnálom, nem akartam, én....-Kezdett bele a mentegetőzésbe, de a szavába vágtam.
-Még soha, soha, de soha nem volt ilyen....-Néztem Danira, aki holt sápadt volt.-...hogy valaha bárki is ilyen gyorsan, ügyesen,  és ekkora erővel áttörte volna az elmém, legerősebb védő gátját.-Néztem hitetlenül, és csodálkozva Danira, aki egy kicsit megnyugodott.-Nem tudom, hogy hogyan, és miért, de....hatalmas mennyiségű mentális erőd van. Mond csak, nem volt valaha a családodban, egy sámán, vagy kuruzsló?-Kérdeztem érdeklődve. Mikor körbenéztem, láttam, hogy a többiek visszatértek.....azzal az éjfúriával, amely üldözött. Észrevettük egymást, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet, és visszafordultam Danihoz.-Nos?-Vontam fel a szemöldököm.
-Azt hiszem, hogy a nagyapám sámán volt.
-Mi volt a neve?
-Azt hiszem....Kolos! Kolos volt a neve.-Mondta.-Valami baj van?-Kérdezte, észre véve a sápadtságom.
-Kolos.-Suttogtam.
-Miért? Mi baj?
-Kolos egy igen nagy erejű sámán volt, ki szellemeket használt fel, melyek hűek voltak hozzá. Úgy látszik ezek a szellemek, most melletted vannak, ezért van ekkora hatalmad. Nem kell megijedni.-Mondtam, mikor láttam, hogy félt.-A szellemek igen hűségesek tudnak lenni. Csak meg kell tanulni, hogy hogyan használd az erejüket. No, de mindegy. Most már kapcsolatba tudsz lépni bárkivel.-Fejeztem be a tanítását, és láttam, hogy rögtön Villámmal elkezdett beszélgetni.
*Mit gondolsz róla?*Szólalt meg Jázmin.
*Kicsit makacs, és néha talán önfejű, de ezt ilyen rövid idő alatt nem lehet megállapítani.*Válaszoltam, még mindig gondolkozva. Azon járt az eszem, hogy vajon, hogyan került ide ez az éjfúria. Kicsit zavart a jelenléte, és hallani lehetett, ahogy Nyesivel beszél, de nem hallottam, hogy miről.
-Milyen messze lehetünk?-Kérdezte Viki.
-Nem tudom, hogy milyen messzire mehettek.-Válaszoltam.-Te mit gondolsz?-Kérdeztem Jázmint, a sárkányok nyelvén.
-Nem tudom. A szag kezd kicsit erősödni, de ennél többet én sem tudok.-Jött a válasz, amit le is fordítottam Vikinek. Danira nézve láttam, hogy mennyire élvezi azt, hogy Villámmal beszélhet.
*Mondjuk kicsit meglepett, hogy Ő Kolos unokája. Alap járatában kedves fiú, és az esze, valamint a szíve is helyén van, ahogy látom. Egy kis csiszolással, tökéletes harcos válna belőle, és talán a nagyapját is túlszárnyalná.*Mondtam Jázminnak.
*Igen, valóban. Érzékelem a körülötte tartózkodó szellemeket, és egy csepp ellenszenvet sem érzek bennük. Inkább hatalmas kötődést.*
*Mióta érzékeled a szellemeket, és eddig miért nem szóltál róla?*Kértem számon.
*Elég rég óta.*Horkant fel, majd elkezdett nevetni. Erre nekem is muszáj volt mosolyognom.
-Ejj, te. Mi lesz velem, ha egyszer te is képes leszel átváltozni!-Mondtam a sárkányok nyelvén.
-Akkor jaj neked.-Nevetett tovább, amire a fél csapat felnevetett, velem együtt.
*És, van még valami rejtett képességed?*Kérdeztem kíváncsian, miközben felálltam a hátán, és kinyújtóztattam a végtagjaimat.
*Talán.*Nézett hátra, rám, mosolyogva.
*Mi ilyen vicces?*Kérdeztem, és könnyedén ráálltam a fejére, majd törökülésbe leültem oda. A feje akkora volt, hogy belőlem, még hatan elférnénk. Nem volt emiatt dühös, mert úgy érezte, hogy így nagyobb biztonságban vagyok.
*Majd meglátjuk.*Mondta boldogan. Mostanában egyre többször mosolyog, ami nem baj. Valamint sokszor nevet, és sokkal boldogabb, mint volt. Elmosolyodtam, és lehunytam a szemem. Élveztem a magaslati, friss levegőt. Ilyenkor az embernek kitisztul a feje. Elkezdtem meditálni, amit minden nap szoktam. Egy teljes órát meditáltam, mikor Jázmin jelzett az egyik fülével. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy kezd sötétedni. Alattunk volt egy alkalmas sziget, melyen megpihenhetünk.
-Itt leszállunk. Este ezen a területen nem biztonságos a repülés.-Ültem vissza a nyeregbe, majd elkezdtünk ereszkedni. Mikor leszálltunk a szigeten, leugrottam Jázmin hátáról, és alaposan körbenéztem. Beleszagoltam a levegőbe, és jó pár sárkányt éreztem.
-Sok sárkányt érzek a közelben. Azt hiszem, ez a sárkányok egyik pihenő szigete. Ameddig nem okozunk gondolt nekik, nem fognak bántani minket.-Mondtam.-Itt letáborozunk. Holnap pirkadatkor indulunk.-Adtam ki a parancsot, majd levettem Jázminról a nyerget, hogy kényelmesebben tudjon feküdni. Mikor lefeküdt, felugrottam a hátára, és elkezdtem vakarni azt.
*Hmm...Ezért szeretlek én.*Mondta dorombolva, amin jót mosolyogtam. Leugrottam a hátáról, és odasétáltam a fejéhez. Nagy örömmel nézett rám, majd megnyalta az arcom, amin ismételten elmosolyodtam, és az orrának nyomtam a fejem, majd kicsit az álla alatt is megvakartam. Tábor tüzet gyújtottunk, majd a többiek elkezdtek beszélgetni, de én hallgattam, Jázminnak dőlve.  Rém történeteket meséltek.
-Kicsivel óvatosabban meséljetek.-Mondtam sejtelmesen.
-Miért?-Kérdezte Anna.
-Mert van néhány, amely igaz.
-Akkor mesélj egyet te!-Mondta.
-Biztos?-Kérdeztem ijesztő mosollyal az arcomon. Gyorsan megosztottam a gondolatomat az összes sárkánnyal, még az éjfúriával is.
-Volt egyszer egy csapatnyi ember, néhány sárkánnyal. Kirándulni mentek, de nem tudták, hogy az a hely ahol vannak, átkozott. Ugyanis egy nagy, fehér, vörös szemű démon farkas járta azt a területet. A gyerekek, mivel kimerültek, letáboroztak, de az egyikük egy szem pillantásra meglátta. A következő pillanatban viszont nyoma veszett. A barátai megijedtek, és a keresésére indultak. A démon farkas követte őket, és akárhányszor nem figyeltek oda, elkapott egyet, és egyben lenyelte. Mikor már csak ketten voltak, megmutatkozott. A két gyerek megijedt, ezért elkezdtek menekülni. A sárkányaik vadászni mentek, ezért rájuk nem számíthattak. Az egyikük, elesett, és mikor a társa visszafordult, látta, ahogy a barátját bekapja, és még élve, egyben lenyelte. A fiú borzasztóan félt. Nem tudott mozdulni a félelemtől, és reszketett, mint a nyárfa levél. A démon farkas, lassan elindult felé. Hatalmas volt, kb. három méter magas, a szájába pedig akár négy gyerek is befért volna. Mikor ott volt előtte megállt, és elkezdte szaglászni. A gyereket szinte már az ájulás kerülgette. Ekkor a démon megszólalt:
-Te vagy az utolsó. Gratulálok. Az életed meghosszabbodott, én meg jól laktam. Viszont nem ajánlom, hogy bárkivel barátkozz, ha nem akarod, hogy ők is meghalljanak.-Mondta, majd megnyalta az arcát. A fiúból elszállt a félelem, hirtelen halál nyugodt lett. Majd a farkas összement, egy normál farkas méretére, és a gyerekkel együtt elment. Azóta is szedi az áldozatokat, kiket a fiú gyűjt neki. Állítólag itt, ezen a szigeten élnek, és várják következő áldozatukat.-Mondtam, és láttam, hogy mindenki reszket, a sárkányok viszont nem sokáig bírják nevetés nélkül, ezért gyorsan folytattam:-És ennek a démon farkasnak a neve, nem más mint:
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
-Vatrax!-Mondtam hirtelen, a következő pillanatban pedig mellettem termett, és jó hangosan felvonyított, direkt úgy, hogy mindenki megijedjen. Mindenki berohant a saját sárkányának a szárnya alá, a következő pillanatban pedig az összes sárkány, Vatraxxal, és velem együtt hangos röhögésben törtünk ki. Mikor előmásztak, mi már szó szerint sírva röhögtünk, és alig bírtuk abbahagyni.
-Ez nem vicces!-Mondták egyszerre, majd ők is elkezdtek nevetni. Mikor abbahagytuk, és lehiggadtunk, újból hátra dőltünk.
-Köszönöm Vatrax a segítséget.-Simogattam meg a fejét.
-Ugyan, semmiség. Én is jót szórakoztam. Inkább én köszönöm.-Mondta, majd elfeküdt. Felnéztem, és láttam, hogy a hold már az ég közepén van.
-No jól van, srácok. Ideje lefeküdni. Holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt!-Mondtam, majd én is elfeküdtem, fejemet pedig jó barátom feje mellé, a mancsaira fektettem. Igazán bíztam, Vatraxban, mert sokszor megmentette az életem. Tudtam, hogy ő valóban démon, de azt is tudtam, hogy a rém történetemből, csak ez az egy tényező igaz. Vatrax óvatosan nekinyomta a nyakát a fejemnek, és éreztem, ahogy veszi a levegőt. A legtöbb ember ilyenkor borzasztóan félne, de engem nem zavart. Jó érzést keltett bennem a bundájának a tapintása, és őt is jó érzéssel töltötte el, mert így nagyobb biztonságban voltam. Nos, igen. Eléggé védelmeztek. Végül lassan elaludtunk, és mély álomba merültünk.
------------------------------------------------------------------------------------
Tekintsétek meg egy másik szemszögből is!
http://sarkanynaplok.blogspot.hu/2015/01/39-nyesi-szemevel-vilag-2.html